Az Önök ideiglenesen alázatos tanítómestere, Benda László hodzsa, a „Helység Sarlója és Kalapácsa” már a rendszerváltás előtt is többször megfordult ebben az európai remetebirodalomban. Eltörpült Enver Hodzsa főtéri szobra tövében, hogy kés?bb újra fölfedezze az emlékművet, igaz, akkorra már olvasztárok talpánál, torzó formájában. Ő még látta frizbizni Lenint és Sztalint a tiranai Mártírok Útján, ahol a tervtúlteljesítésben megfáradt elvtársak akkoriban csak korzóztak. Azidőtájt a magángépkocsi fogalma ismeretlen volt. Ahol ma már szinte egymásba érnek a többnyire bizonytalan eredetű luxusautók. Ahol az egy főre jutó Mercedesek fölöttébb magas számára célozva Némethonban akárha hirdetést adhatnának föl: jöjjön Albániába, a verdája már várja! Ahol görög és római, illír és oszmán, olasz „nemzeti szocialista” és hamisítatlan albán szocialista realista emlékművek érnek egymásba. Ahol ideiglenes idegenvezetőjük arra esküszik: bár sajnos kevés „magyaros” kapcsolata él már, tősgyökeres annál inkább, így egy ilyen villámkörúttal is fölöttébb izgalmas lehet együtt bepillantanunk a kapitalista realizmusba. Mert Albánia olyan ország, ahol a jövő elkezdődött(…), igaz, a múlt még nem ért véget.

1. nap: máj. 26 szombat (Orbán napja) – délutáni érkezés repülővel, laza séta Tiranában (tán bepillantva az Ethem-bej mecsetbe az utolsó dzsuma – pénteki – főistentiszteletre: férfiak előnyben, szakszerűen öltözött hölgyek a balkonról tudnák csak elejétől a végéig „kiböjtölni!)

2. nap: máj. 27 – szintúgy séta, főtér, Szkander bég szobra, Óratorony, Ethem bej mecset, séta az egykori korzón, olasz fasisztoid építészet (esetleg Mariana Çano magyarul beszél? nemzetközi könyvesbolt-tulaj navigálásával), a nemrég elhúnyt – magyar származású, anyja neve Apponyi Geraldine – „Leka Zogu király udvara”, gyaníthatóan csak külsőleg. Képzőművészeti Múzeum (igazi időutazás!). A „Blokk” (egykor zárt káderövezet, ma szórakoztató negyed – esetleg itt ebéd), Egyetem a Teréz Anya téren, a stadion (alternatív ebéd-lehetőség kockás terítősben, előre rendelés estén birkafejjel – kevesebbeknek), és ide is jöhet a busz: lanovkával a Dajti-hegytetőre, kilátó, séta, szellőzködés stb. Majd vissza a belvárosi szállodába.

3. nap: máj. 28 – busszal: rövid tiranai piaci kofavizit, főpályaudvar (két sínpár…), kirándulás Krujába. A Fellegvár maradványai és az őrtorony (idevágó irodalom: a Nobel-díjra is fölterjesztett Ismail Kadare Fellegvár c. m?ve). Közelében a vármúzeum, Hunyadi János-Szkander bég emlékhely. Alatta a városközpontba vezető csuda bazársorral (benne minden, a régmúltat idéző ajándéktárgyaktól a bunker-formájú hamutartóig). A vásárlástól idegenkedőknek cseréptetős faházak, barátságos mesterműhelyek, netán itt felejtett török kávézók

Durres (Durrazzo): Albánia egyik leg?sibb települése, egykor a Konstantinápolyba vezető nagy római út nyugati vége, 1914-től pár évig f?város) – pompás tengerparti sétány, a Velencei-torony, ősi városfal és római amfiteátrum, a hegytetőn királyi palotából lett NATO-központ, éppen luxusszállóvá alakítandó, benne egy apartment az egykori „tulajdonosoknak”, a minap elhunyt Leka „király” családjának, kilátóval stb.), haza Tiranába – esetleg rövid fakultatív ima egy hosszú orthodox istentiszteleten (közel a követségek zárt utcájához, sok utcai falatozó karéjában).

4. nap: máj. 29 – busszal délre: Berat (Albán vagy Arnavud Beligrad), a hegytetőre kapaszkodó óváros, kilátás a sziklákra épült várból, ahol egykoron két tucat keresztény templom működött és egy mecset a moszlim helyőrségnek… A csodálatos, bár eldugott Onufri-múzeum a Szent Miklós katedrálisban – itt látható a 16. századi helyi festőzseni, Nikollë Onufri szerencsére megmentett jó pár képe, akinek nevéhez egy különleges karmazsin vagy fénylő vörös szín kimunkálása kapcsolódik. Bizánci falfestmények a Szentháromság templomban, könnyed kávézás vagy ebéd.

Aztán irány Gjirokastra, a görögös déli főváros, ennek megfelelő jellegzetes helyi építészeti stílusjegyekkel. Óvárosának kacskaringós, szűk utcái igaz, dél-balkáni hangulatot árasztanak (Öreg Bazár, netán a Fegyvermúzeum – emlékeztek még az egész világnak hadat üzenő albán arzenálra?!), itt látható a talán legszebben rekonstruált Citadella, ahonnan minden látható, talán csak Enver Elvtárs fehér márvány ülőszobra tűnt el a főtérről. Merthogy itt lelhetőleg a helyiek szerint mindmáig méltán országszerte világhírű Enver Hodzsa szülőháza. Majd tovább Sarandába (szállás a tervek szerint a tengerparton).

5. nap: máj. 30 – busszal tovább: És jöhet egy újabb, ha nem „a” fénypont odalent majd’ a görög határon, ahová Korfuról is tömegesen érkeznek kompos turisták: ez Butrint. Ókori világ, varázsos romváros, színház márványülésekkel, kápolnával, templommal, oroszlánkapuval és romkerttel – a múltra nyitottak számára alighanem a legemlékezetesebb helyszín. Visszafelé ebéd a Ksamili-öbölben. Itt már remélhetően lehet fürödni egy pompás öbölben. Szállás még egyszer Sarandában, ahol a modernista mulatozók este bízvást kárpótlásban részesülhetnek.

6. nap: máj. 31 – az Albán Riviérán vissza, irány Vlora és/vagy Fieri. Vlora maga a hidegháború múzeuma a tengerparton, ha az „albán szervek” el tudják intézni: tengeralattjáró hadikikötő az albán szuveréneknek, parittyáknak ellenálló barlanggal. Útközben egy börtönsziget, netán kitérő a fantasztikus Apolloniába, ha nem fáradtunk bele a múltba nézésbe, csodálatos régészeti leletek az i.e. IV. század virágzó városából. Vlora – egykor művészeti stúdióvá átalakított mágikus mecset, séta a belvárosban, (mazochistáknak akár üzemlátogatás is  a hírneves vlorai konzervgyárban a helyi munkasikerek hosszas statisztikai adatismertetésével,J) Narancsfák Sétánya, gyerünk tovább.

Elbasan a szocialista mintaváros valamely jó ipari példája, majd Tirana (találkozás Perparim Kabo „albán kérilacival”, egy angolul-olaszul-franciául beszélő szuper okos, akiből kis híján budapesti nagykövet lett…) Kégli Tiranában, ugyanott.

7. nap: június 1, csütörtök – kirándulás északra: Shkodra (Scutari), ahol a katedrálisból Európa első ateista államában sportcsarnok lett, majd újra templom, a 250 éves Ólommecset, török fürdő, ottomán hangulatú bazár (a 19. században itt büszkélkedett az egész Balkán egyik legfőbb kereskedelmi központja) és kőhíd a Kir-folyónál, a legendáktól övezett Rozafa-kastély (illír erődítmény), egy pillantás a Shkodrai-tóra.

Vissza megállás a készülő autópálya végén Koszovónak nyitandó kikötőnél (Shëngjin), ahol amúgy már Iulius Caesar is partra szállt, majd pillantás Lezha (Alessio) történelmi emlékhelyein illír várfalakra, Szkander bég 28 pajzs övezte emlékhelyére, végül vissza „Albánia Las Vegasába”, Tiranába.

8. nap, jún. 2 – Aki elmulasztotta volna érkezéskor, müezzin ébresztésre, irány a hajnali mecsetbe, délelőtt csekélyke szabad idő a már ismert fővárosban, majd indulás a Nëne Teresa (Teréz anya) repülőtérre,