1.nap

Marseille-be érkezünk – de már megyünk is tovább Aix-en-Provence-ba, a művészetek és a platánok városába.

Hétfő lévén a múzeumok zárva lesznek, de a Vasarely múzeumot nekünk nem más nyitja ki, mint Pierre, Vasarely unokája, aki maga vezeti végig a kaviartot a kiállításon és megmutatja az épületet, amelyet a nagypapája épített.

Miközben Provence központjában, Aix belvárosban sétálunk a platánok alatt, benézünk a kávéházba, ahol a fiatal Cezanne üldögélt legjobb barátjával, Zolával.

Az éjszakát már Nímes-ben töltjük.

2.nap

Mindenhol a legautentikusabb ember mutatja meg nekünk a várost, így Nimes-et  az itt élő Kerekes Anna művészettörténész segítségével és szemével látjuk majd, aki nem csak a kolosszeumot, és a történelem legjobb állapotban fennmaradt római kori templomát, a döbbenetes Maison Carrée-t mutatja meg, hanem a kortárs építészet fejedelmének nevezett Norman Foster alkotását, a Carré des Art-ot is.

Nimes-ből egy egészen egyedülálló helyre visszük a természet szerelmeseit, Európa legnagyobb bambusz parkjába, egy óriás ázsiai ihletettségű ligetbe, ahol persze meglepetéssel is készülünk.

Tavaly a Loire mentén már jártunk nagy kastélyokban, de az eldugott falvakban lévő patinás kúriák inkább csak a romantikus provance-i lányregényekben szerepelnek, az utazási irodák figyelemre sem méltatják. Mi azonban elmegyünk Val-d’Aigoual-ba, ahol az aprócska kastély zegzugait a legbeavatottabb mutatja be. Személyét még borítsa fátyol.

Montpellierben éjszakázunk.

3.nap

Montpellier

Vigyázat! Franciaország legliberálisabb városába megyünk. Nem elég, hogy a szórakozóhelyek éjszakáig nyitva vannak, a bevándorlókat befogadják, a szegregációt tiltják, az első meleg párt a polgármester adta össze! Itt van az ország legnagyobb autómentes belvárosa.  András megmutatja a kedvenc helyeit, az operát, a katedrálist, a parkokat, a kedves kis utcákat, galériákat, benézünk a kortárs kulturális központba, azután  Franciaország legszebbnek választott villamosával, amit Christian Lacroix dekorált, kimegyünk Anitgone-ba, hogy megnézzük a kétezres évek városfejlesztését, amelyaz EU mintaprojektje lett.  Zaha Hadid hajóra emlékeztető különleges épülete és a Jean Nouvel tervezte új városháza is ott vár ránk.

4.nap

Narbonne-ba indulunk. A kedves kis várost átszelő csatornát, amely a Canal du Midit a Földközi tengerhez kapcsolja, az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Sétálunk a partján, megnézzük a Le Pont des Marchands-t, amely az egyetlen lakott híd Franciaországban, az égbetörő, de soha be nem fejezett székesegyházat, melyet alapítója túlságosan is nagynak álmodott. A fénypont bizonyára a XI.századi Fontfroide apátság lesz. Bizakodom, hogy az októberi napsütésben még virágoznak a rózsák a kolostor kerengőjében.

Montpellier felé betérünk egy csodás kis kastélyba Lavérune-ben, amely a szakemberek szerint Occitánia egyik, ha nem a legjobb borászatának ad otthont. (Chatau de L’Engarra)

Nem árulom el, hogy útközben kivel fogunk találkozni.:))

5.nap

Egy igazi várban élnek Aigues-Mortes lakói, ahol, mintha 1300-ban megállt volna az idő. Ide tartunk. A várost ma is várfal veszi körül, és ha már visszacsöppenünk a középkorba, megismerkedünk a tólepárlás ősi formájával is.

Azután Arles-ban egy másik helyi lakó, Csordás Gábor, Nádas Péter szerkesztője lesz a kalauzunk, vele nem csak a város nevezetességeit, de Franciaország legújabb kortárs múzeumát, a Luma-t is bejárjuk.

És amikor Gábortól búcsúzunk, Dél-Franciaországtól is búcsút veszünk, már csak egy kis buszozás marad hátra Marseille repülőteréig.

Addig is ínycsiklandónak néhány occitaniai specialitás.

A Tielle egy paradicsomos polip pite, amely Sète tengerparti városából, Montpellier mellől származik. A Cassoulet, a húsos babos egytálételt a legenda szerint a százéves háború óta főzik errefelé a háziasszonyok. A ” farcir” a fűszeres hússal töltött paradicsom vagy cukkini Provence-ból szivárgott át. A Cod Nímes abszolút helyi, a városról kapta a nevét, ez egy citromos, fokhagymás tőkehal krumpliágyon, ránézésre egy halas rakottkrumpli. A Clafoutisnak, a feketecseresznyés tejes pitének is Occitania az őshazája, áldottak legyenek érte!