Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezs?, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos 1905–1915 között itt és Párizsban ugyanúgy festett, mint a korabeli legmodernebbek,  a legjobb cézanne-isták,  fauve-ok, kubisták, expresszionisták, futuristák.

Három budapesti kiállításon mutatkoztak be együtt 1909 és12 között és azóta sem volt soha magyar kiállításnak akkora nemzetközi visszhangja, mint ennek a háromnak.
A kiállítás 250 eredeti művel ezt  a három egykori kiállítást próbálta meg rekonstruálni. Volt köztük festmény ( a legjobbak), grafika, plasztika, freskó- és mozaikterv, de még hímzés is. Ezt az együttest egészítették ki olyan európai alkotások, amelyek részben a Nyolcak el?zményét (Cézanne), részben korabeli analógiáit (Matisse, Derain, Vlaminck, Duffy, Kokoschka, Kirchner, Pechstein, Bohumil Kubista stb.) mutatták be. Barki Gergely érdekeseket mesélt, és mint igazi kutató félig viccesen, félig komolyan azt mondta, hogy nézzük meg azokat a lappangó képeket, amelyekr?l tudni lehet, hogy léteztek, de nincs olyan kutató, aki tudná, hogy merre vannak. És persze az se baj, hogy ha olyan képről értesítik, amelynek létezéséről sem tud. Azt azonban ő maga sem gondolta, hogy kevesebb, mint 24 óra alatt bejelentkezik az egyik kaviart tagunk azzal, hogy anyósának a falán van egy olyan Berény kép, amelynek vélhetően még a kétezéséről sem tudnak a kutatók. A képet ugyanis a most kilencvenen túli anyósa férjének első felesége kapta. Berény egy nap azzal kopogott be az akkori porcelánüzletébe, hogy szeretne egy vacsorát rendezni, de nincs étkészlete, pedig fontos lenne a vacsora és az ahhoz dukáló szerviz. A tulajdonos hölgy se szó se beszéd leemelte az étkészletet a polcról azzal, hogy a vacsora után hozza vissza, és nem kért érte egy fillért sem. Másnap, amikor Berény visszavitte a tányérokat, a hóna alatt hálából egy friss festményt szorongatott.

A képet azóta a családban több generáció megörökölte és őrzik, ahogy a történetet is. Miután soha nem szerepelt egyetlen kiállításon sem, nincs dokumentálva, a m?vészettörténészek nem is tudtak a létezéséről.

A kutató pedig boldog, mert ilyen meglepetés, nem gyakran éri az életben.

Amúgy a kiállítás után népes csapatunk átvonult a Gyüdi gyüjteménybe, amelyet most Pécs másik nagy szenzációjaként emlegetnek.

Az Amerikából hazatért magángyűjtemény, a Zsolnay manufaktúra felbecsülhetetlen értékű 600 darabos kollekciója, amely  az egykori Sikorski villában kapott helyet. A kiállításon a gyűjtemény igazgatója  Komor István vezette végig a Kaviartot.