Május. 22. Este a Föld legészakibb fővárosába Reykjavíkba érkezünk.

Május 23.     

Izlandi kirándulásunkat a Bálnafjordban kezdünk, a bálnavadászat központjában, ahonnan hamar átkelünk a tanyavilágba.

Izland nem büszkélkedhet régi nagy mesterekkel, nincsenek híres festői, csodás templomai, évszázados épületei, cserébe azonban ez a vidék az irodalom őshazája. Sagait a IX. század óta szájról szájra adták tovább, a XII. században pedig már le is jegyezték őket. A legrégebbiek itt, Borgarfjördurben játszódnak, furcsa lesz ezen a földön állni. Aztán irány a csodás hőforrás, Deilðartunguhver (nem kell kimondani, sőt mi több, tőlem se várjátok). A látvány viszont, amit nyújt, egyedülálló, ez Európa legnagyobb hőforrása, a vize 92 fokos, ettől aztán úgy gomolyog itt a pára, mintha csak az istenek lehelete lenne.

Borgarnes, ahol ezután állunk meg, tökéletesen érzékelteti a helyi viszonyokat. A régió legjejelentősebb városának népessége, a maga 3800 lakosával akkora, mint nálunk Gádoros vagy Kétegyháza. A legjobb indulattal is legfeljebb egy fél Páty.

Még délután se lesz, mire elmondhatjuk, hogy láttunk már fjordot, jeget, hőforrást, mi jöhet még? No akkor következik a vízesés, Hraunfossar. Hatalmas jégsapka alatt tört ki egykor a vulkán, amely létrehozta a gleccsert, amelyből a vízesést tápláló patakok erednek. Mindössze ezeréves, legyintenek az izlandiak, nem is emiatt tartják fontosnak a helyet, hanem azért, mert állítják – és ki tudhatná jobban, mint ők – hogy ez a hely a trollok hazája.

Innen északra tartunk, hogy egy vulkán pereméről (Grábrók) élvezzük majd a körpanorámát. 

Este, ha rám hallgattok, akkor kipróbáljuk az izlandiak legnépszerűbb szórakozását, a hét lépéses fürdő szeánszot. De nem adjuk alább, mint egy tengerre néző luxusfürdő. Ez fakutatív program a még nem túl fáradt, vagy éppen, hogy megfáradt utazóknak. Igazi élvezet, a mindent a testnek elv jegyében, ugyanakkor szemet is gyönyörködtető látvány.(www.skylagoon.com)

Május 24.

Reggel négynapos felfedező útra indulunk.  A Mosfelsheiði hágó után a Þingvelliri Nemzeti Parkban sétálunk, amely azért lett világörökségi helyszín, mert világon ez az egyetlen hely, ahol meg tudunk nézni egy tektonikus törésvonalat, ugyanis az összes többi   víz alatt van. Tekintettel arra, hogy Európa legelső parlamentjének a helyszínén is megállunk, gondolatban visszaidézzük a viking idők nagy pillanatait.

Ezután megnézzük a világ leghíresebb hőforrását, „A” Geysirt, azt a bizonyosat, mert minden nyelvben erről nevezték el a hasonló természeti jelenségeket. Várunk 2-3 kitörést, és amikor már úgy tűnik, hogy élményben nincs feljebb, akkor egyszerre csak kikötünk a káprázatos Arany vízesésnél, amely nem csak zuhatagok, hanem furcsamód az izlandi demokrácia mintapéldája is. Története bizonyítja, hogy olyan országban járunk, ahol a természetvédők, győzedelmeskedhetnek a befektetők felett.

Délután útba ejtjük Eyjafjallajökullt, amely 2010-ben azzal írta be magát a világtörténelembe, hogy kitörése hetekre megbénította a nemzetközi légiközlekedést. Ezzel át is lépünk a keleti országrészbe, és elfoglaljuk vidéki szállásunkat az Efri-Vík tanyán kialakított hotelben. Együtt vacsorázunk.

Május 25.     

 Mint a mesében: jégmező végestelen végig, tengerbe vesző síkság, úszó jégtáblák, amelyek mielőtt a gleccser felszínére sodródtak volna, évekig a 300 méter mély lagúnában lebegtek. Mi kétéltűvel hajózunk be a jég közé, az ember azt hiheti, hogy Nils Holgersson eltévedt vadlúdai láthatták így ezt a gyönyörűséget.A tengerparton fókák után kémlelünk, és jó eséllyel elcsípjük a pillanatot, amikor az amúgy ritka, de itt honos  sólymok (amelyeket csak az ellenség megtévesztése végett hívnak halfarkasnak) előttünk vadásznak.

Május 26.    

Bevesszük Dél-Izlandot. Vík tengerpartja a „must see” rangsorok legelején foglal helyet. Nem véletlenül, hiszen vulkáni eredetű, sötét homokja a kicsapódó habok látványával olyan, mintha egy fekete fehér fényképet néznénk. (no jó, a dimenziók nem stimmelnek, de amúgy…)

Itt, a nyugati sziklák között élnek a lundák, amelyek cukiságfaktorban igazán verhetetlenek.

Délután még benézünk a Skanzenbe, ahol a kedves tőzegházikók gyep fedte teteje május végére kizöldül, (remélem), és olyan lesz, mint egy kócos, hemperegni való mező.

Éjszakára a Skógafoss vízesés tőszomszédságában ütünk tanyát.

Május 27.  Délelőtt ismét különleges kaland vár ránk, a Myrdalsjökull gleccser végtelen hómezején motoros szánra pattanunk, (amely afféle jetski a jégen), hogy az izlandi tél különleges életérzését saját bőrünkön tapasztaljuk meg. 

Ez fakultatív program. Attól függően, hogy ki mennyire kalandvágyó, választhatja ezt, a félénkebbek lehetnek utasok, a még félénkebbek pedig lánctalpas járművek fedélzetén tehetik meg ugyanezt az utat.  Délután, a főváros felé érintjük a Seljalandsfoss vízesést, amely azzal tette magát híressé, hogy be lehet sétálni a zuhatag mögé, és a vízfüggönyön át lehet nézni a tájat.

Estére Reykjavíkba érünk, ahol a sétáló utcákra nyíló legújabb Hiltonban, a Hilton Canopyban szállunk meg az utolsó 2 éjszakánkra.

Este (ez meglepetés lett volna, de nem bírtam magamban tartani), felsétáltunk abba az orgonájáról nemzetközi hírű templomba, ahol a zeneigazgató, a párizsi Konzervatóriumban végzett híres orgonaművész, Björn Steinar Sólbergsson csak nekünk, a kaviartnak ad koncertet.

Május 28.  A természeti csodák után a városi életet hagyjuk utunk végére.  Múzeumok és kávéházak, halászhajók, tengerjárók.  Hát persze, hogy vízre szállunk, hogy végre a delfinekben és a csukabálnákban is gyönyörködjünk. De azért a város sem utolsó látvány, Reykjavík a tenger felől a legszebb.

Lesz még egy meglepetés, de azt már tényleg nem árulom el.

Május 29.

Délelőttre tartogatunk egy kis szabadidőt, aztán megnézzük a köztársasági elnök rezidenciáját, hőforrások mentén sétálunk, érintjük az ismét mocorgó Fagradalsfjall vulkán oldalát, aztán a világítótoronynál búcsút veszünk az Atlanti-óceán partjától. Budapestre hétfőre virradó hajnali 3-kor érkezünk.

Covid tudnivalók és útlemondás:

Izland lakosságának több, mint 90 %-as oltott. A lakosság nagyobbik fele már a 3. dózist is megkapta. Teljes lezárás szinte kizárható, a kérdés, hogy lesznek-e még távolságtartási és maszkviselési szabályok, illetve szükség lesz-e az oltási igazolványok mellett PCR, vagy antigén tesztre indulás előtt. (Most van)