Nem csak felülről nézzük meg várost, belülről a palotákat, de ha elképzeljük az egykori életet, akkor a zsidó negyedben ortodoxszá, a katedrálisban katolikussá vedlünk, a skanzenben szűkölködő parasztok, a nyitott szalonokban jómodú nagypolgárokká leszünk, a békebeli bécsies kávéházakban diskuráló urakká és hölgyekké válunk. Az olasz reneszánsz főtéren korzózunk, a szecessziós házakban sétafikálunk. Ide menekült Rákóczi, itt tanított Martinovics Ignác, Bolyai János itt dolgozta ki a geometriát forradalmasító elméletét.
Lesúlyt a pusztítás, meglegyint a pogrom szele, az elmúlás és az újjászületés vékony mezsgyéjén egyensúlyozunk. És miközben belekóstolunk Galícia ízeibe, a gefilte fishbe, (azaz az édeskés töltött pontyba), a savanykás borscsba és a sós pirogba, hallgatjuk Szabolcsot, akinél színesebben kevesebben tudnak mesélni Redl ezredes, Stanislaw Lem és Sólem Aléhem városáról.

Este felszállunk a vonat első kétszemélyes hálókocsijába és reggel már Lembergben ébredünk.
3 napot töltünk a kelet Rómájában.