Nagy műkincs-rablások – avagy a Láthatatlan Múzeum

A világban ma több mint 25 ezer ellopott műtárgyat tartanak nyilván és ezeknek kevesebb mint a fele kerül meg.
Honnan és hogyan lehetett ezeket ellopni, illetve ami előkerült, azt hogyan találták meg.

Martos Gábor művészeti író ott kezdi, hogy Vincenzo Peruggia hogyan sétált ki a Louvre-ból hóna alatt a Mona Lisával, az utolsó történetei pedig napjainkban játszódnak.
Regisztráció szükséges!

Archívum Képzőművészet

2017-09-07 18h

Café Smúz Kossuth tér 18

A nagyobb térképért kattintson a linkre

A világban ma több mint 25 ezer ellopott műtárgyat tartanak nyilván, többek között Leonardo da Vinci, Caravaggio, Gainsborough, Delacroix, Corrot, Manet, Monet, Renoir, Cézanne, Van Gogh, Matisse, Klimt, Braque, Chagall, Giacometti, Henry Moore, Lucian Freud műveit. Csak Rembrandttól százötven, csak Picassótól ötszáz alkotás szerepel ezen a listán. Magyarországon évente átlagosan 700–900 műkincslopás történik, az éves kárérték nagyjából egymilliárd forint, a megkerülés 50 százalék alatti.

Ahol értékek vannak, ott előbb-utóbb mindig „felmerül” azok illegális eltulajdonításának az „igénye” is. És miután a múzeumokban, illetve a jelentősebb magángyűjteményekben koncentráltan nagy művészeti értékek vannak felhalmozva, tehát időről időre – mondhatnánk: „természetesen” – onnan is el-eltulajdonítanak egyes (vagy néha akár éppen „többes”) tárgyakat. A vetítéssel illusztrált előadás néhány nagy port felvert nemzetközi, illetve hazai esetet mutat be a világ máig legjelentősebb múzeumi betörésének tartott 1990. márciusi bostoni Isabella Stewart Gardner Museum-belitől (ahol máig nincsenek meg a festmények) a Szépművészeti Múzeum 1983. novemberi „megdézsmálásáig” (amely viszont szerencsés véget ért).

Martos Gábor (1953; művészeti író; 2016-os nyugdíjba vonulásáig a MúzeumCafé főszerkesztője) 2000 óta foglalkozik a műkereskedelem elmélet kérdéseivel; ebből a témakörből 2011-ben, Magyarországon elsőként, az ELTE Filozófiatudományi Doktori iskolájában doktori fokozatot is szerzett. Művészeti és/illetve műkereskedelmi témákról több száz cikket írt hazai és külföldi lapokba, írt-szerkesztett képzőművészeti albumot, kiállítási katalógusokban, múzeumi évkönyvekben jelentek meg tanulmányai; számos kortárs képzőművészeti kiállítást rendezett és/vagy nyitott meg; a Kortárs Műgyűjtő Akadémia állandó előadója. Legutóbb Műkereskedelem – Egy cápa ára című, illetve A tőzsdeügynök képei – Egy ismeretlen magyar műgyűjtő és kollekciójának története című kötete jelent meg.