Berlinből egyenesen Dessauba megyünk, a Bauhaus iskolájába. A bölcső ugyan Weimar volt, de az iskolát és a mesterházakat, ahol minden elkezdődött és ahonnan minden kinőtt, Gropius Dessauban építette fel. Megnézzük, hogy hol tanított Paul Klee, Kandinszkij, Moholy-Nagy, Breuer Marcell.

Itt válik világossá, hogy a Bauhaus több, mint egy stílus. Hogy milyen eszmerendszer, hogy hatott a korra, hogyan alapozott meg új irányzatokat és vonzott maga köré olyan művészeket, mint mondjuk Malevics, azt az érkezésünk előtti héten megnyíló gyönyörű múzeumban nézzük meg másnap délelőtt. És ezzel már el is árultuk, hogy miért épp erre a hétre időzítettük az utazást.

Az első éjszakát tehát Dessauban töltjük. És ahogy a Bauhaus is Berlinbe költözött, hétfő délután mi is követjük a 87 évvel ezelőtti eseményeket és az „alkotó ember” útját. A következő három éjszakát tehát Berlinben, a belvárosban töltjük. Berlin felé tartva megállunk Potsdamban, hogy egy pillantást vessünk az organikus építészet úttörőjének számító Einstein toronyra, amit éppen 100 éve kezdtek el építeni.

És hogy legyen egy kis szusszanásunk, alászállunk. A kaviart meglepetés programja nem a Bauhausról szól, de jól árnyalja a bukáshoz vezető utat.

A keddi napot a formatervezés történetét bemutató kiállítással kezdjük a Werkbundarchivban, ahol a design évtizedeket átfogó folyamatában pontosan elhelyezhetjük, mire jutottak a buahaus tanoncok a mesterek keze alatt, ezután pedig belekóstolunk az alternatív Berlin, a pop up kiállítások, hipster kávézók, kortárs galériák világába.

Ebéd után metróra szállunk, hogy megnézzünk egy újabb világörökségi helyszínt, Le Corbusier lakógépét. Innen megyünk az Olimpiai Stadionba, amely 36-ra épült és bizony nem nélkülözi a politikai konnotációt, az ehhez kapcsolódó vitákkal. Mégis fontosnak tartjuk, nem csak az időbeli egyezés miatt, hanem azért is, mert ahogy a bauhausnál, itt is kiviláglik, hogyan hatnak az eszmerendszerek az építészetre.

Még dolgozunk azon, hogy szerda délelőtt bejuthassunk a Renaissance-Theater-be, amelyet a századforduló legsikeresebb berlini színházépítésze, a magyar Kaufmann Oszkár tervezett, és amely egyben a legépebben megmaradt alkotása 1926-1927-ből.

Utána az emlékév központi kiállítására, az Original Bauhaus-ra készülünk a Berlinische Galerie-be, ahol a Bauhaus ikonikus tárgyaival ismerkedhetünk. 14 kulcsfontosságú tárgyon keresztül olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy hogyan vált a cső alakú acél karosszékben ülő nő a Bauhaus legismertebb XX.századi Anonimusává, mi a titka Marianne Brandt ma is modern teáskannájának, mit gondol a Bauhaus az egyedi alkotás és a sorozatgyártott mű kapcsolatáról, azaz a művészet és a technológia viszonyáról.

Csütörtökön vízre szállunk, a Spreeről nézzük meg Berlint, aztán, hogy ne maradjon hiányérzet, mindenkinek megadjuk a lehetőséget arra, hogy felfedezze, ami számára kimaradt. Aki például még nem látta Liebeskind méltán világhírű épületét, a zsidó múzeumot, vagy mindenképpen javasolnánk a Berlin történetét hihetetlenül szórakoztató és teljesen egyedülálló módon bemutató Berlin Story múzeumot, ahol az ember úgy sétálgat órákig, hogy észre sem veszi mennyi idő telt el, mert mindig egy más korba csöppen.

Az út során ajánlunk érdekes éttermeket, nemzetközi streefoodot, megmutatjuk milyen egy úszó egyetem, hol szórakoznak a fiatalok, és hogy lehet életet lehelni egy élettelen betontengerbe. Azaz a 100 éves Bauhaustól eljutunk a mai kreativitásig, ezúttal ennyit ígérhetünk.