Provence

Sok minden vár ránk. Lyonban például busz, a Chatteau de Machy –ban pedig ahogy ígértük a különleges színitársulat. A bencés regula szerint élő közösségben férfiak és n?k együtt laknak, amit nem meglepő módon a  hivatalos egyház nem fogad kitörő örömmel.  Szüts Miklós  a barátaihoz invitál minket, mert itt nem szoktak vendégeket fogadni. Nekünk azonban…

Archívum Utazás

2011 06 2-5

Provence

A nagyobb térképért kattintson a linkre

Sok minden vár ránk. Lyonban például busz, a Chatteau de Machy –ban pedig ahogy ígértük a különleges színitársulat. A bencés regula szerint élő közösségben férfiak és n?k együtt laknak, amit nem meglepő módon a  hivatalos egyház nem fogad kitörő örömmel.  Szüts Miklós  a barátaihoz invitál minket, mert itt nem szoktak vendégeket fogadni. Nekünk azonban megmutatják a kastélyt, sőt ott is ebédelhetünk.    Ebéd után jöhet a pihenés, lesz egy óránk Avignonig.

A pápák avignoni fogságának története a közeli 1305-ig nyúlik vissza. Megidézzük Petrarcát, a pápai palotában elmélázhatunk a középkori pompáról és közben kiderül, hogy fogott-e a templomosok átka. A Petit Palais Múzeumban Szüts Miklós Carpacco és Boticelli előtt mesél a kora reneszánsz festészetről, és bár Franciaországban vagyunk, mégis képet kaphatunk a  siennai, firenzei  és a velencei iskoláról. Aztán a Rhone parti kisváros girbe-gurba utcácskáin csatangolva megnézzük gyerekkorunk dalának névadóját:

Arles-I sétára indulunk, Van Gogh szemével, Szücs Miklós szemüvegén át nézzük meg a várost.  Aztán irány Marseilles.

Egy közös városnézés után érdemes lesz sétálni a tengerparton vagy megkóstolni a híres és a mienkre a legkevésbé sem hasonlító marseille-i halászlét a bouillabasse –t. Ha nem hiszitek, hát képzeljétek el, hogy egy sziklahalból,egy  ördöghalból, 1-2 sárkányhalból és 1-2 langusztbából fázik és narancshéjat tesznek hozzá… Ezek után már azon sem érdemes csodálkozni, hogy létezik mediterrán fjord.  És mi  ott asziklafallal körbevett tengeröblök között hajókázunk majd a  calanques-okban. Aztán a Cassisi kikötőből Aix en Provence-ba megyünk. A XV. századi szárnyasoltár el?tt talán megértjük miért nevezik Aix-ot az ihlet városának. Mint ahogy a városnézés során megérezzük honnan erednek  Cezanne vörösei és narancsai. Ha bírjuk, felkaptatunk a m?terméhez, hogy megnézzük, hol élt a remete, akit Manet k?m?vesnek nevezett, aki a malteroskanalával fest, a 42 évvel idősebb Picasso, pedig “mindannyiunk apjának” titulált.

S míg fény derül egy házvezetőnő megbocsáthatatlan vétkére, egy  pohár bor vagy egy darab helyi különégesség, a callisson marcipános ízével a szánkban lófrálunk a  Mirabeau udvaron és a teraszos kávéházak között. Itt egy közös vacsorára is készülünk  és bizony későn térünk majd vissza Arles-ba.

Szombat

A heti piacot itt csak javasolni merem a mindenre elszántaknak, akik az el?z? napi kiképzés után hajlandóak felkelni, de a beavatottak azt mondják, hogy elszántságuknak meglesz a gyümölcse (!), mert a látvány  és a hangulat lenyűgöző. A közös program 9-kor indul  L’Isle sur la Sorgeu-ba, ahol Szüts Miklós szerint felesleges próbálkozás lenne er?szakkal kirángatni bennünket  Franciaország legjobb régiségboltjaiból, ezért itt lesz b?ven szabadidőnk nézelődni vagy sétálni a Sorge partján a kávéházak között. Aztán átmegyünk Gordes-ba a párizsi elit egyik kedvenc  nyaralóhelyére és megnézzük, hogy vajon igaza van-e annak a bizottságnak, amely a Franciarszág egyik legszebb városa címet adományozta Gordes-nak. Mindenestre a falu, melynek legmagasabb pontján egy XI. századi kastély trónol és ahol több száz éve nem épült új ház sokakat megihletett.  Asikátorok és meredek lépcsősorok között  40 évig élt Vasarely és ide költözött 39-ben Chagall is, bizonyára maradt volna, ha a német megszállás miatt nem kell menekülnie.

Egy életmentő gyors ebéd után indulunk is  Roussionba, Szüts Miklós és Voinich Erzsébet szerint ez a festők paradicsoma, ahol már a lábunk alatti por is remek akvarell festék. Itt még az is beszabadul a művészboltba, aki üres rajzpapírt legfeljebb  a papírboltban látott, ott is véletlenül. És persze kiderül, hogy mi köze egy szerelmes trubadúr halálának a rousillon-i okkerhez.

Innen megyünk tovább egy XII. századi nemrég felújított cisztercita apátságba. Az apátságot 1175-ben kezdték el építeni, mindössze 77 évvel azután, hogy Szent Róbert 20 társával elvonult egy isten hátamögötti zord helyre Citeaux-ba és megalapította a rendet. A kevesek által ismert Silvacane apátságban már nem laknak szerzetesek, de a hálótermek, a folyosók, minden helyiség érintetlen és a kereng?ben nem nehéz elképzelni a fehér habitusban és fekete skapuláréban köröket rovó szerzeteseket. Innen térünk vissza Arles-ba.

Vasárnap

Arlesból  St Rémy de Provence-ba  indulunk, Nostradamus szül?városába. S bár a város helyén már az időszámítás előtti negyedik században álltak épületek, mégis a Saint Paul de Mausole kolostor a legismertebb. És nem is azért mert a XI. században kezdték el építeni, hanem mert  a XIX. században elmegyógyintézetté alakítottát át, leghíresebb lakója pedig Van Gogh volt, aki nem kevesebb, mint 150 képet festett itt.

Aztán hosszabb buszozás vár itt ránk Lyonig. A belvárosi Bellecour tér, a reneszánsz negyed, a Városháza, az Operaház, a Notre Dame de Fourviere bazilika mind az UNESCO világörökségnek része, és mi minél többet igyekszünk megnézni, ahogy csak az időnk engedi.

A hazaindulás előtt pedig méltó búcsút szeretnénk venni Provense-tól és erre Perouge-t választottuk. Az egykori takács falu kavicsos utcái igazi középkori hangulatot árasztanak, És hogy az azúr ég alatt emelkedő vastag falak a művészeket is megihlették bizonyítja, hogy Gerard Philippe és Gina Lollobrigida lábnyomaiban is lépkedhetünk, hiszen itt forgatták  a Királylány a feleségemet éppúgy, mint a Három testőr 1960-as változatát, és ezeken az utcákon rémisztgetett a Frankenstein menyasszonnyában Sting, a később a Flashdance-ből ismertté vált  Jennifer Beal-szel.