„A látogatók oltárt építhetnek, 360 fokos applikációval körbenézhetnek budapesti és vidéki evangélikus templomok belsejében, a „hangzuhanyban” az egyházi évnek megfelelően válogathatnak az énekek között. Nagy kedvencünk lett az a digitálisan feltuningolt orgona, amelyet egy pusztulásra ítélt észak-baranyai templomból mentettek ki, és amelyen már nem lehet játszani, de bele lehet ülni, és a billentyűkkel ki lehet választani egy éneket. A kottán digitálisan halad a fénynyaláb, a regiszterkapcsolókkal a szólamok, hangszínek között váltogathatunk, bepillantást nyerve az egyházzene történetébe.”

Közben rácsodálkozunk kik voltak a leghíresebb magyar evangélikusok és arra is, hogy egy leváltáros jóvoltából mi őrizzük Luther eredeti végrendeletét. Donáth László a múzeum apropóján arról is beszél, hogy evangélikusnak annak tudatában, hogy az egyik ember a másik üdvösségéért semmit sem tehet, milyen nehéz, miközben semmit sem ér, ha nem érez felelősséget másokért, családért, közösségért, városért. A felelősség súlya agyon is nyomhat, a bűntudat gyötörhet, hacsak fel nem ismeri ennek a csodálatos emberi voltát. Hogy ez a dichotómia hogyan vezet el Bach zenéjéig, ezt már csak ott, a múzeumban meséli el.