A Galimbertik – tárlatvezetés

Barki Gergely kurátor vezeti végig a Kaviartot a kiállításon, aki évek óta keresi a választ arra, hogy a festőpárból valójában ki festette az egyes képeket, Galimberti Sándor vagy Dénes Valéria? Kinek a nevét ismerjük jobban, ki, kinek az életművét építette? De mielőtt még rosszindulatú gyanú ébredne bárkiben, annyit már most elárulunk, hogy két egy nyelven beszélő mesterről van szó, és ezen a délutánon a képekkel együtt egy már-már hihetetlen szerelem történet rajzolódik ki előttünk.Kattints a részletekre!

Képzőművészet

2025.02.14. 15.30h

Magyar Nemzeti Galéria

A nagyobb térképért kattintson a linkre

Annyi ismerős érzés. Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt, és ezeket az évek nyomot hagytak a képeken, Galimberti is ismerős, a nagybányai művésztelep második nemzedékéből. Barki Gergellyel is találkoztunk már, hiszen ő vezetett minket a Nyolcak Európája c. kiállításon. Nem tudom nem idemásolni a kaviart akkori büszkeségét.

„Barki Gergely érdekeseket mesélt, és mint igazi kutató félig viccesen, félig komolyan azt mondta, hogy nézzük meg azokat a lappangó képeket, amelyekről tudni lehet, hogy léteztek, de nincs olyan kutató, aki tudná, hogy merre vannak. És persze az se baj, hogy ha olyan képről értesítik, amelynek létezéséről sem tud. Azt azonban ő maga sem gondolta, hogy kevesebb, mint 24 óra alatt bejelentkezik az egyik kaviart tagunk azzal, hogy anyósának a falán van egy olyan Berény kép, amelynek vélhetően még a kétezéséről sem tudnak a kutatók. A képet ugyanis a most kilencvenen túli anyósa férjének első felesége kapta. Berény egy nap azzal kopogott be az akkori porcelánüzletébe, hogy szeretne egy vacsorát rendezni, de nincs étkészlete, pedig fontos lenne a vacsora és az ahhoz dukáló szerviz. A tulajdonos hölgy se szó se beszéd leemelte az étkészletet a polcról azzal, hogy a vacsora után hozza vissza, és nem kért érte egy fillért sem. Másnap, amikor Berény visszavitte a tányérokat, a hóna alatt hálából egy friss festményt szorongatott. A képet azóta a családban több generáció megörökölte és őrzik, ahogy a történetet is. Miután soha nem szerepelt egyetlen kiállításon sem, nincs dokumentálva, a művészettörténészek nem is tudtak a létezéséről. A kutató pedig boldog, mert ilyen meglepetés, nem gyakran éri az életben.”