CAMPANIA – BASILICATA – CALABRIA

Rejtett világcsodák
(ahol fogadjunk, hogy még nem jártál)
Csorba Lászlóval egyetemi tanárral (ELTE), aki a Római Magyar Akadémia volt igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója

Az ókori és a középkori évszázadok lenyűgöző műalkotásai, görög, római, bizánci, arab, normann, spanyol kölcsönhatások az épületekben, képeken, szobrokon és a konyhaasztalon is. Az antik szépségeszmény, a hatalmi gőg, a reneszánsz és a barokk életöröm művészi alkotóerejének találkozásai térben és időben.

Utazás

Szeptember 1-tól 6-ig

A nagyobb térképért kattintson a linkre

  1. nap Nápolyból egyenesen a Sorrentoi félsziget nyugati végébe Cava de’ Tirreni- be indulunk, ahol a gótikus bencés kolostor kerengőjében bóklászva kiderül, hová rejtették a nápolyi múzeumok kincseit a II. világháborúban. A szerény homlokzat mögött egy monumentális épületegyüttes rejtőzik, amelyben váratlan meglepetés vár ránk. És amíg a szerzetesek évszázadokon át napra nap imádkoztak, addig a falakon kívül, a salernoiak rituális galambvadászattal múlatták az időt. Ennek emlékei a különleges Longobárd tornyok, amelyek közé hatalmas hálókat feszítettek, hogy megfogják a madarakat.

Paestum

Pompei-jel egyidőben fedezték fel az időszámításunk előtti 5. és 6. században épült várost. Poseidon, Héra és Athene dór templomai jó állapotban maradtak meg, ahogy a városkapu, a városfal és egy amfiteátrum is látható, és még azt is megézhetjük, hogy építették fel 2500 évvel ezelőtt ezeket a monstrumokat. És ha nem szentségtörés, megjegyzem, hogy innen ered a bivalymozzarella.

  1. nap Maratea

A turisták nem árasztják el Bacilicatat, pedig Marateát az olaszok a „Tirrén tenger gyönszemének” nevezik, partjait fenyőerdők és jázminültetvények övezik. A közeli hegycsúcson, ahonnan káprázatos a kilátás a kikötőre, a Megváltó Krisztus szobra emelkedik.

Pálmafák és fügekaktuszok között kószálunk a bájos terekkel, hangulatos sikátorokkal teleszórt kis városban. 5 kilós darabokra gyúrnak párosával, mint egy ló hátára tennék fl. Előételként is finom, de grillezik is.

A következő állomásunk egy bájosan kopottas, bűbájos hegyi kisváros Altomonte, katedrálissal, várral, és a múzeumban garantált örömmel, de hogy ezt mi okozza, azt  persze nem áruljuk el.

  1. nap

Csak egy órányit utazunk és máris Kalabriában, a csizma orrában vagyunk, a leghíresebb kalábriai csodatévő ferences szülővárosában, Paolában.

A remete Paolai Szent Ferenc szentélyébe, barlangjába és bazilikájába készülünk. És ahogy Laci szokta mondani „sovén szívünknek lesz oka felragyogni”. Innen megyünk Cosenza-ba. A legenda szerint az itt csörgedező folyó medrében temették el a nagy vizigót királyt Alarikot, aki 410-ben kifosztotta Rómát. A folyót elterelték, a sírt ásó rabszolgákat megölték, és a koporsót– ahogy Attiláét – azóta is hiába keresik.Macskaköves utcákon, teregetett ruhák alatt sétálhatunk, reményeik szerint kiélvezve az utolsó pillanatait annak az élmények, amikor egy város levegőjét turista hordák nélkül lehet beszippantani.

4.nap. Tropea

 Az olaszok „Az istenek partjának” nevezik a tropeai partszakaszt, amit nem csak lenről, de a sziklára épült bencés kolostorból is megnézünk. Az egykori szerzetesek is tartottak az irigyektől, a templom alá barlangokat vájtak, hogy legyen hova menekülni a hódítók elől.

Sétálunk a középkori városkában, olasz hangulat, nyíltszívű, vendégszerető emberek, ízletes ételek, várnak ránk, és a híres fagylaltozó a korzón, ahol vöröshagymás, cukkinis és tonhalas fagylaltot is lehet venni. Nem véletlenül, mert itt terem a Cipolla rossa di Tropea, azaz az édes tropeai lilahagyma, amelynek enyhén édes, különleges a tengerközeli földnek és az enyhe télnek köszönhető, a fine dining éttermek ölni tudnának érte.  Délután vízre szállunk, hogy elérjük a Strombolit , amely átlagosan 26 percenként tör ki és közben füstöt pöfög. A csúcsúra vezető három órás mászást, de a kitörést este is megnézzük, méghozzá a tengerről, illetve San Vincenzo falujából. Erre készítik a Vin Santot, azt a három évig érlelt desszert bort, amibe a mandulás cantuccinit tunkolják Itália szerte.

  1. nap

 Pihenés a tropeai part resortjában.

Scilla, a a híres mitológiai szörny, Szkülla (Kharübdisz párja) otthona.

Sétéunk a romantikusan avitt kisvárosban, megnézzük a sziklafal tetején ágaskodó egykori erődből lett palotát, a Castello Ruffot, ha szerencsénk lesz a teraszról ellátunk Nápolyig.

A kikötőben megkeressük a különleges kardhal-halász hajókat. Innen ugrunk át a szomszédba, Reggio di Calabria-ba. Itt van az az archeológiai múzeum, amelyben a bronzszobrokat (I bronzi di Riace) őrzik. A 2500 éves alakokat 1972-ben találta meg egy római nyaraló. A világ leghíresebb szobrait először Rómában és Firenzében állították ki, ahol egy év alatt egymillió ember látta. Utána hozták Reggióba, és azóta soha senkinek nem adták kölcsön. Itt évente legfeljebb hatvanezren bukkannak rá. Szóval mi is számítunk.

Itt kell megkóstolni a a lagane e cicciari, ami egy csicseriborsóval, fokhagymával és olívaolajjal készülő szélesmetélt, vagy a fenyőmagos szardíniás tésztát, a helyi dialektus szerint a pasta ccu ri sarde-t.És persze a nduja néven ismert csípős, kenhető szalámit, ami hol kenyérre, hol tésztára, hol pizzára tesznek.