Bacon, Freud és a londoni iskola

bemutassák a XX.század második felében Londonban kibontakozó művészi párbeszédeket. Ennek az emberközpontú figurális festészetnek a hatását vizsgálva pedig érdekes következtetéseket lehet levonni a kortárs művészetről.

„A mi korunk szomorú mitológiája a tudatalattiról beszél /…/, a görögök a múzsát idézték meg, a héberek a Szentlelket, de mindez egy és ugyanaz.” (Jorge Louis Borges: Az idő újabb cáfolata), olvasható a katalógusban. Író emberként engedtessék meg hozzátenni a saját olvasatomat, mely szerint nem a múzsa, az ihlet az, ami tudatalattinak is nevezhető.