Gangesz – a 100millió bűnbocsánat cseppjei, avagy hit és rítus

A hindu hívő számára a Gangesz szent vizében megmártózni  megtisztulást, bűnbocsánatot jelent és egyben szabadulást , az újraszületés és a halál végeérhetetlen körforgásából.

Az istenek egykor elvesztették az erejüket és hogy visszanyerjék meg kellett  szerezniük a halhatatlanság nektárját. Ehhez még a démonok segítségére is szükségük volt, megegyeztek hát az ősi ellenséggel, hogy egyenlően elosztják az elixírt. De amint megjelent a kehely, a kumbha,  harcolni kezdtek. 12 nap és 12 éjjel folyt a küzdelem az égben a nektárérért ezért tartják a zarándoklatot 12 évenként. Idén több, mint 100 millió hívő zarándokolt a Gangeszhez.

Lázár Ádám az ünnepi és a hétköznapi Indiát is felvillantja, s hogy a Kumbha méla milyen megkapó arra álljon itt Mark Twain néhány sora, amely az 1895-ös zarándoklat után írt:

„Csodálatos a hit ereje, ahogy idősek és gyengék, törékenyek és fiatalok mérhetetlen tömegei habozás és panasz nélkül nekivágnak ennek a hihetetlen és viszontagságos útnak. Szeretetből vagy félelemből? Nem tudom. Mindegy, hogy mi az indíték, a tett, ami születik belőle, minden képzeletet felülmúl, és lenyűgözi a hideg fehérembert, amilyenek mi vagyunk”