Egy valamit nem szoktak állítani Berlinről – azt hogy szép volna. Ez a jelző többnyire olyan városoknak jár ki, amelyeket folyó vagy tenger ural, hegyek szegélyeznek és/vagy az antik múltba visszanyúló épületekben tudja elregélni a történetét. Ezzel szemben a Spree szeszélyesen, olykor alig láthatóan ágazik szét a városon, a három hegy – Kreuzberg, Schöneberg, Penzlauer Berg – inkább nevében őriz valamit a történelem előtti domborzatokból. Az építészet pedig jobbára újjáépítés, restauráció, tiszteletreméltó kísérlet, hogy legalább a városkép rehabilitálásával helyrehozzák a 20. század mérhetetlen rombolásait. Ennek az igyekezetnek szimbolikus jelképe a Vilmos császár emléktemplom, amelynek csak égbe ágaskodó romjai maradtak fenn mementóként. Berlin tehát a szó konvencionális értelmében nem szép, viszont Európának talán legizgalmasabb, legszaporábban lüktető metropolisza.

Berlin 1871-ben, az első német egyesüléskor lett Reichshauptstadt, birodalmi székhely és mai szerkezetét, a magasvasút behálózta városképet, az azt követő robbanásszerű fejlődéssel érte el. Az akkori centrum a párizsiasnak szánt üzleti negyed, a Kurfürstendamm és környéke lett, míg az Unter den Linden inkább a porosz hivatalosság architektúrájával, a Schinkel homlokzatokkal büszkélkedhetett. Ez az alapképlet a későbbiekben is fennmaradt, csak éppen Németország második világháború utáni kettészakadása kölcsönzött neki sajátos jelleget. Ekkor állt elő az abszurd helyzet, amelynek következtében Nagy-Berlin keleti fele az NDK fővárosa lett, míg a nyugati rész az NSZK egyik tartományának számított. 1961-ben azután a Fal felépítésével egyedülálló konstelláció jött létre: egy szocialista ország kellős közepén a beton- és drótakadályok mögött gazdaságilag és kulturálisan virágzó kapitalizmus működött. Ez volt Nyugat-Berlin, mint Ligeti György leírta: „a szürrealista ketrec: azok a szabadok, akik a rács mögött vannak”. A televízió elterjedése, majd a Nyugatról beáramló, milliós nagyságrendű turizmus fokozatosan áttörte ezt a korlátot, mígnem az 1989-es falnyitás beindította a két város újraegyesülését. Ez a folyamat még nem zárult le.

Vagyis a város, amelyet a hihetőleg napfényes és langymeleg április végi, május eleji napokban szeretnénk bemutatni, magán hordozza a história és a kultúra árnyait és fényeit, a nemzetiszocialista rémuralom emlékét éppúgy, mint a hidegháború nyomasztó légkörét, a húszas évek avantgárdjának és mondén kabarévilágának emlékét éppúgy, mint a hatvanas-hetvenes évek nemzetközi kultúrájának, így a török vendégmunkások és bevándorlók jelenlétének látványelemeit. Ugyanakkor a Fal keleti oldalának életére is érdemes egy pillantást vetni, mégpedig nem csak a Stasi komor emlékének felidézése végett, hanem azért is, mert a Prenzlauer Berg-ben érlelődött az autonóm művészkörök és a másként gondolkodók mozgalma.

 Április 27  szombat

Berlini tartózkodásunk első napján Kerpel-Fronius Ádám lesz a vezetőnk. Ádám történész-politológus, a Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, tőle szinte mindent megtudhatunk Berlin múltjáról és jelenjéről, a kivételes eseményekről és a hétköznapokról.

Képzeljetek el egy időutazást, egy különleges innovációt. A buszon –amellyel városnézésre indulunk – láthatjuk azokat az eseményeket, amelyeket a korabeli filmhíradók megörökítettek vagy későbbi játékfilmek feldolgoztak:  Berlin sorsfordító pillanatait. És míg bent nézzük a múltat, az adott helyszíneken megállunk és a valóságban látjuk mi lett mára a nagy múltú helyekből.

És látnivaló van bőven! Berlin történelmi rétegeit – Napóleontól a császárokig, a húszas évek világvárosi hangulatától a náci fővárosig, a második világháború pusztításától a Berlini Falon keresztül az egyesült Németországig – minden korszakot megjelenít ez a két és fél órás exkluzív túra.

13h Tavaly már Drezdába is részben Daniel Libeskind új csodája miatt utaztunk, hát hogy is hagyhatnánk ki zseniálisan asszociatív épületegyüttesét a Zsidó Múzeumot. http://hu.wikipedia.org/wiki/Daniel_Libeskind  A hangsúlyt az építészetre helyező vezetés után estig érdeklődés szerint különböző lehetőségek állnak rendelkezésünkre – a Múzeum kiállítását ugyanúgy van idő megnézni, mint szabadprogramot tartani. Akit érdekel, azokkal Ádám nagyon szívesen tesz egy sétát a kormánynegyedben, ahol első kézből származó információkkal gazdagítva bemutatja az elmúlt években felavatott emlékműveket – így többek között Peter Eisenman Holokauszt Emlékművét vagy az októberben megnyílt, a nácizmus cigány áldozatainak szánt emlékművet, melyet Dani Karavan tervezett. De ne feledjétek ezen a hétvégén lesz a galériák hétvégéje Berlinben, amelyet évente egyszer rendeznek meg, az egész világról idesereglenek a gyűjtők, nagy a készülődés, lesz mit nézni.  http://www.berlin.de/en/events/2895892-2842498-gallery-weekend-berlin.en.html

Este pedig kulináris élvezetek várnak ránk és külön ajánljuk a Berlini Filharmonkusok koncertjét Sir Simon Rattle-lal. Jegyeket online is vehettek (30-90 EUR) http://www.berliner-philharmoniker.de/en/konzerte/calendar/details/3458/

Április 28 vasárnap immár Dallos Györggyel

 10h Gemäldegalerie

A világ egyik legjobb képtárának tartják. Hatalmas németalföldi gyűjteményében Eyck, Brugel, Dürer, Raffaello, Tiiziano, Caravaggio, Canaletto, Rubens, Rembrandt és Vermeer sziporkázik, óriási XVII.századi holland és flamand gyűjteményében a  legfontosabbakat darabokat  tárlatvezetéssel nézzük meg, aztán lesz idő, hogy mindenki visszamenjen oda ahova akar, kalandozzon a  2,5 kilométernyi teremsoron.  http://www.smb.museum/smb/standorte/index.php?lang=de&p=2&objID=35&n=5

13h Átsétálunk a Hackesche Höfe-n ezen a kilenc udvarból álló, mifelénk a Gozsdu udvarra hasonlító épületkomplexumon, amely a város háború előtti képét mutatja, szecessziós pompát és szolid puritanizmust, ahogy szegények és gazdagok, a kis műhelyek szorgos népe és a kávéházakban időt múlató módosak éltek együtt.

15h Einstein Cafe magyar írók a 70-es évektől

Dalos Gyuri a „magyar Berlin” történetének két fejezetével készül. Az egyik a weimari köztársaság idejére tehető, amikor a német fővárosban egész kis kolónia támadt magyar művészekből és tudósokból, akiket az itteni szabadabb szellemi légkör vonzott. A másik pedig a hetvenes években kezdődött, amikor a DAAD Berlini Művészprogramjának keretében egymás után hívtak meg magyar alkotókat Nyugat-Berlinbe (Konrád György, Mészöly Miklós, Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter, Darvasi László, Balla Zsófia és még nagyon sokan mások). Ezzel alapozódott meg irodalmunk mai kiemelt jelenléte a német nyelvterületen.

16.30-18  Potsdamer strasse

Ha 300 évvel ezelőtt a királyoknak – amikor hintóikkal a potsdami rezidenciáról Berlinbe tartva itt poroszkáltak át – valaki azt jövendölte volna, hogy a tér egyszer még halálsáv lesz, majd nem messze innen törökök telepednek meg, bizonyára bitófára küldte volna az elátkozott jóst. Ma már ez is Berlin fontos arca, a török negyed. Aztán ugrás a filmvilágba, hiszen ami az amerikaiaknak a 60-as években Marilyn Monroe az a németeknek Marlene Dietrich, csak már 30 évvel korábban. Megidézzük a dívát és a 30-as évek békés Berlinjét, ahol a rendőrök még kislányokat kísértek át az utcán és az egyenruhások teve kölyköt ölelgettek. http://vimeo.com/7180559

Április 29 hétfő

10h Pergamon múzeum

Mindegy hogy már jártál-e ott vagy sem. Mert az ie. II. századból való Pergamon oltárt lépcsőin valóban a múltba sétálunk, és az érzés, ami elfog a milétoszi kapun vagy az babiloni Istar kapun áthaladva ugyanaz sokadszorra , mint ahogy a kérdések is. Mert ez nem díszlet, nem makett, a valóság maga, szóval honnan is jövünk, mit alkotunk és mi értelme mindennek?

11.30-13 szabad program, hiszen ez a Museum Insel és a sziget még négy múzeummal vár, kinek- kinek kedve szerint. Itt az Alte, a Régi múzeum, a Neues Museum az egyiptomi gyűjteménnyel, köztük Nofretiti ismert mellszobrával, a Régi Nemzeti Galéria impresszionistákkal, és a Bode Múzeum bizánci emlékekkel. Persze lehet sétálni, kávézni, remek, nyüzsgő városban időzünk.

13-15 Aztán irány az új Stazi múzeum, Dalos György :  Balaton-brigád című könyve alapján. Mert míg a Stazi ügynökök a balatoni strandokon fecskében tunkolták a kolbászt a mustárba, odahaza 8000 állambiztonsági ember irányította a besúgók százezreit. A hallgatás és suttogás évtizedei után beszédes helyre térünk. „Csak” egy dolgozószoba, mégis az NDK fájó és máig megsebzett lelkiismeretének párnázott ajtajú emléke, mert lakója 57-től 89-ig Mielke, a Stazi parancsnoka, élet és halál ura volt. Ugyanakkor nekünk, a 007-esen nevelkedetteknek nevetséges lesz látni, mivé lettek a 70-es évek német csúcstechnológiájának számító megfigyelési módszerei mára.

Délután visszacsöppenünk a mába, lesz egy kis szabadidő, majd este közösen megyünk  Prenzlauer Bergbe a fiatalok alternatív kulturális központjába,  az egykori avantgárd művészek és az ellenzéki csoportok városrészébe,  bemegyünk egy valamikori sörfőzdébe és Dalos Gyuri a kelet átalakulásáról mesél 89 után.

Április 30 kedd

Kirándulás Potsdamba a Filmpark Babelsbergbe. Amolyan német Universal Studio ez, 100 év díszletei és jelmezei egy helyen és persze programok, show műsorok. Dallos Gyuri elintézte, hogy nekünk megmutassák a kellékraktárat.

Aki maradna még megteheti, akik szeretnének, azokkal 1 óra körül átmegyünk Cecilienhofba, hogy megnézzük az egyezmény aláírásának helyszínét és persze Dallos Gyurinak, aki szakmája szerint történész és ez a korszak a szakterülete,  van mit mesélnie. Potsdamban sétálunk a holland városrészben aztán fél 4 körül visszatérünk Berlinbe. A Romanische

Caféban ismét kávé is irodalom. Megidézzük a 20-as évek Berlinét, Brecht, Babel, Füst Milán nyomába eredünk, de még Karinthy szerelmi románca is szóba kerül.

Május 1 szerda

 Metro túrára indulunk, vigyázat, aki már élt 89 előtt készüljön borzongásra. Egykor csak egy pályaudvar volt a Friedrichstrassen, de a népnyelv a Könnyek Palotájaként emlegette az állomást, ahol a kelet berliniek búcsúztatták a nyugatra hazatérő rokonokat. Alászállunk mi is, mint az egykori utasok, szabadok és kitoloncoltak, és átmegyünk ott, ahol csak a németek boldogabbik fele utazhatott.

A német-német múlt máig tartó hatásairól aztán már a Spreen hajózva beszélgetünk, a vízről is érintve a szétszakított város mindkét részét. Tatarozott épületek és tatarozott lelkek, falak és ami a falak mögött van, németek és mi. Ma.