Gázgyári munkásnak lenni igazi főnyereménynek számított a múlt századelőn.

3000 munkás napi félmillió köbméter légszeszt állított elő, utána pedig hazament a számukra épített lakótelepre, ahol már a XX.század elején volt óvoda, sportpálya és még bálterem is, ahol havonta tartottak “gázos bált”,  el is mosódott a határvonal az egyszerű dolgozók és a vezető káderek között.

Kirándulásunk során nem csak sétáluk a környéken, benézünk az egyes helyiségekbe, felmászunk a felújított kátránytoronyba, de bepillantást nyerünk a húszas évek társadalmi hierarchiájába, a gázgyáriak kiváltságaiba. Ahogy mi magunk is kiváltságosak lehetünk, hogy beléphetünk a lezárt helyre és közben azt is megnézhetjük, hogy milyen hihetetlen lehetőségek rejlenek az épületben, nem véletlen, hogy volt aki már meg is vette egy részét, az állam pedig évtizedek óta tervezi egy kulturális központ létrehozását, de azóta is csak papíron létezik.

Találkozás az Aquncum Múzeum mögött a Sujtás utcai buszmegállóban regisztráció után

https://www.google.hu/maps/place/Sujtás+u.,+Budapest,+1031/@47.5642202,19.0490731,17z/data=!3m1!4b1!4m2!3m1!1s0x4741d99cd1d09481:0x9dd36d2559f0ebb2