„Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel”

Kiss Tibor Noé első könyvével a z Inkognitóval robbant be az irodalmi közéletbe, melyben magáról, saját transzneműségéről ír. „ A két, látszólag olyannyira különböző regényt a kiszolgáltatottság köti össze. Ahogy az Inkognitó elbeszélője mérhetetlenül kiszolgáltatott, a családjának, a szerelmeinek, a focista társainak, az edzőjének, az őt megbámulóknak és mindenekelőtt saját vágyainak, érzéseinek, reményeinek és szorongásainak, úgy az Aludnod kellene telepének szereplői is mindenestől kiszolgáltatottak.”

Ne higgyétek, hogy mindig a sötét színekkel festett valóság a témánk, ( még ha Tompa Andrea könyve nem is ilyen volt) most így adódott. Reméljük ez nem szegi kedveteket, sőt! Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire távolodtunk el a Puszták népétől.