Könyvklub 3. – Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Az irodalmi staféta Kiss Tibor Noé új könyvéhez ért el. Feltételezem sokan nem ismeritek, de éppen ez a könyvklub lényege, hogy olyat vegyünk a kezünkbe, ami esetleg magunktól nem kerülne oda. Az író társak azt mondják, remek próza és most nyerte el a Békés Pál díjat. A kaviart vendége a szerző.

Archívum Irodalom

2015-05-28 18h

Café Smúz - Kossuth tér 18

A nagyobb térképért kattintson a linkre

„Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel”

Kiss Tibor Noé első könyvével a z Inkognitóval robbant be az irodalmi közéletbe, melyben magáról, saját transzneműségéről ír. „ A két, látszólag olyannyira különböző regényt a kiszolgáltatottság köti össze. Ahogy az Inkognitó elbeszélője mérhetetlenül kiszolgáltatott, a családjának, a szerelmeinek, a focista társainak, az edzőjének, az őt megbámulóknak és mindenekelőtt saját vágyainak, érzéseinek, reményeinek és szorongásainak, úgy az Aludnod kellene telepének szereplői is mindenestől kiszolgáltatottak.”

Ne higgyétek, hogy mindig a sötét színekkel festett valóság a témánk, ( még ha Tompa Andrea könyve nem is ilyen volt) most így adódott. Reméljük ez nem szegi kedveteket, sőt! Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire távolodtunk el a Puszták népétől.