Október 11. keddLisszabon      – JOSÉ MANUEL BARRETO Pesten végzett portugál szociológussal

Első pillantásunkat az Eiffel-féle Elevador da Santa Justa tetejéről vetjük a városra.Aztán fölszállunk a vágy 28-as villamosára, ahonnan nem csak a sz?k utcákba, de a lakásokba is be lehet kukucskálni. Beleszippantunk a XVIII. század levegőjébe, hiszen kanyaroghat itt villamos, villoghatnak a neonok – az idő a sors jóindulatából megállt. Ezt a várost az 1755-ös földrengés óta a természet és a háborúk is megkíméltek, ugyan hány európai nagyváros mondhatja ezt el magáról?

Sétálunk a Liberdade-n, a legpompásabb sugárúton, a legendás Rossio-téren belekortyolunk a bica-ba (szuperkávé), megnézzük a Szt. György-várat, barangolunk a Baixa, az Alsóváros szűk utcáiban.

Ha kedd van, akkor nem hagyhatjuk ki a Ladrá-t, a Tolvajnő (bolha)piacát, amely évszázada kínálja pompás portugál portékáit a csecsebecséktől a csempéken át a csodamaszkokig!

A Comércio-n, a Megfeketedett Ló terén, a Tejo-partján Benda Laci elmeséli, hogyan jutott Portugália a diktatúrától a fellélegzés id?szakán át a mai válságba.

Ha még bírjuk, ezen a napon megyünk be a Gulbenkian múzeumba. Az örmény műgyűjtő az egyiptomi művészettől a keleti kincsekig sok mindent fölhalmozott. Életművét a portugál államra hagyta, s hogy az mekkora, azt bizonyítja, hogy csak a képtárában olyan mesterek művei láthatóak, mint Rubens, Rembrandt vagy későbbről Gainsborough, Turner, Corot, a XIX századból Manet, Dégas, Renoir.

Este lazításképp elmegyünk a kissé bohém Chiado negyedbe, a fiatalok és művészek találkozóhelyére és csak ülünk, nézünk, eszünk, iszunk…

Október12, szerda

A Lisszaboni városnézést itt egy északi kiskörúttal szakítjuk meg, mert ezen a napon van az évi nagy fátimai zarándoklat, amit meg kell nézni. Ezrek, tízezrek térden csúsznak a földön, döbbenetes látvány.

Azután megállunk Óbidosban, a “portugál Szentendrén”, Alcobacaban, ahol kerengünk egy sort a legszebb portugál kolostor kereng?jében, és megnézzük, ahogy a patak még ma is átzuhog a kolostor gigantikus konyháján.
Szó esik a királykisasszonyról, akit saját apja gyilkoltatott meg, a középkori újratemetésről és a vértelenül is rémséges bosszúról.

Útbaejtjük Tomart, ahol Portugália legrégebbi zsinagógájába is elmegyünk és a múzeumban olyan tekercseket is láthatunk, amelyek a holttengeriekhez hasonlóak. De a helynek keresztény érdekességei is vannak, hiszen a Templomos lovagok rendjének betiltása után Portugáliában a templomosokat nem végeztették ki, hanem a XIII. században új rendet alapíthattak, a Krisztus Lovagrendet. Tomarban emelt templomuk a jeruzsálemi Szent Sír és Salamon templomának mintájára készült.

Október 13, csütörtök

Ismét Lisszabon. A reggelt a Tejo-partján a hajnali halpiacon kezdjük. Aztán átkelünk az impozáns Április 25-hídon (amely az “átkosban” még Salazarról kapta nevét), a Krisztus-kilátóból megcsodáljuk egész Lisboa látványát. A Tejon innen ámuldozunk aJeromosok kolostorában, amelyet az UNESCO világörökség részének kiáltott ki. A közelben némi szerencsével és tárlatvezetéssel alkalmanként látogatható a közeli Rózsaszín palota – az elegáns köztársasági elnöki palota, amely szintén „megér egy misét”.

A Felfedezések Emlékművénél Benda Laci mesél nekünk Tengerész Henrikről, a négy kontinensen terpeszked? birodalom tündökléséről és bukásáról, aztán elmegyünk a földrajzi fölfedezések mesés bevételeiből épült Belém toronyhoz:valahol errefelé fogadta Mánuel király az Indiából hazatérő Vasco da Gamat.

Itt próbáljuk ki a leghíresebb süteményt, a titkos recept alapján készülő, krémmel töltött pastel de natat, amelyet a legnagyobb belémi cukrászdában, a kolostor tőszomszédságában mindennap éjfélig frissen sütnek.

Az éjszakai élet központja a Bairro Alto negyed. Érdemes itt választani samba tanfolyamot vagy Fado estet. Id? lesz rá, mert a nyüzsgés éjfél után kezdődik.

Október 14, péntek

Kirándulás Lisszabontól nyugatra: Cascaisba indulunk a halászkikötőbe, ahol el?kel? villák között lehet nézelődni ( A XV. századi vár egy része ma is a miniszter nyári rezidencája) és ez lesz az a pillanat, amikor bepillantunk a Pokol kapuján. Az estorili kaszinók mellett Benda Laci azt ígéri, igyekszik idegenvezet?nknek meghívni HUBAY-CEBRIAN LÁSZLÓ-t, Hubay Jenő unokáját, akinek az évtizedekig itt élt Horthy egyszerűen csak “Miki bácsi” volt.

Innen megyünk Sintrába, ahova az arisztokrácia menekül a legnagyobb nyári hőség elől. Sintra, mondják, az ország legromantikusabb szeglete. A kúpos kéményeiről is híres Királyi Palota börtönét?l konyhájáig igazi csodavilág! A hegy tetején a XIX. századi Pena Palota vár hatalmas egzotikus parkjával, ez az a hely, ami Lord Byront is megihlette, bizonyára nem véletlenül nevezte földi paradicsomnak.

Aztán útba ejtjük Cabo do Roca-t (a kontinentális Európa legnyugatibb csücskét, ahol bárki oklevélre tehet szert eme “nyugatos” kaland igazolásául). A semmi közepén álló világítótorony is az UNESCO világörökségénel része.

Október15, szombat

2 éjszaka szállás Coimbra környékén

Batalhába indulunk, egy bombasztikusan mágikus apátságba – nem fogjátok elhinni, de – ez is világörökségi helyszín, a portugál gótika gyöngyszeme.  I. János király fogadalmi temploma, aki megígérte, hogy ha sikerül legyőznie a kasztíliai seregeket, hálája jeléül hatalmas kolostort emeltet és azt Szűz Mária kegyeibe ajánlja. S lőn!

Aztán megnézzük a kis halászfalút Nazarét, halpiaccal, hagyományos öltözékű halaskofákkal, múltidéző hangulattal. Gyönyörködhetünk középkorias kikötőjében a drótkötélpálya kabinjából magasból is, elvégre sikló visz föl az Emlékezés-templomához, ahová Názáretb?l (a városka névadójából) hoztak vissza elveszettnek tűnt Szűz Mária ereklyéket, melyeknek a sokat látott Vasco da Gama is csodájára járt.

Ha van egy csöpp szerncsénk aznap tartják a szezonzáró szenzációt, az idei utolsó bikaviadalt.

Október 16. vasárnap

Ezt a napot egészében a gyönyörű Coimbrára szánjuk – ahol hat király bölcs?je ringott és így a nemzeti öntudat megtestesülésének helye. Lisszabon előtt itt dobogott Luzitánia szíve – ma már “csak” a Tudomány Fővárosa… Érdemes itt lassúdad körsétát tenni az utcákon éppúgy, mint benézni az egyetemre, vagy körülnézni a XVIII. századi könyvtárban.

Október 17. 

Porto:  Felmegyünk a  Papok tornyába, körbejárjuk a katedrálist, a hihetetlen kék csempékkel, az azulejoval borított Sao Bento pályaudvaron kószálunk, aztán ugrunk egy nagyot az időben a kortárs művészeti múzeumba és persze hogy nem hagyjuk ki a bormúzeumot sem. Sétahajókázunk a Doura folyón egy barco rabelo-n (ódón borszállító hajó, melynek készítését is megnézhetjük), benézünk Vila Nova Gaia borpincéibe, ahol a híres portóit is palackozzák, és nem csodálkozunk, hogy a  folyó fölött átível? kétszintes híd a Világörökség része.

Október 18. 

Santarém vidékén igyekszünk belepillantani egy portói szüretbe és belekóstolni abba, ami itt kihagyhatatlan, megnézzük a hatalmas területeket, amelyek parafával látják el a világ összes borkeresked?jét. És ha eddig nem sikeült volna, még keresünk egy helyi bikaviadalt, ami abban különbözik a Spanyoltól, hogy itt az arénában a bikát nem lehet megölni.

Október 19. szerda

Visszamegyünk Lisszabonba, hogy legyen id?nk mindarra, ami kimaradt. Pótoljuk azt, ami az elsőnapok sűrű meglepetéssorozatába netán nem fért bele.

Erre a napra tervezzük a Museu Nacional de Arte Antiga-t, ahol többek között Hieronymus Bosch, Cranach vagy éppen a mi „Ajtósi Dürerünk” képei várnak ránk. De akadnak itt a szupermodern építészetnek is „emlékművei”, például az 1998-as Expo helyszínei, a több kilométeresre bővülő Tejo-n átívelő vadonatúj híd, a Modern Múzeum.

Szánunk időt bevásárlásra, netán az újdonatúj Colombo-centerben, a Benfica-stadion szomszédságában. Este Alfamában, a régi óvárosban találkozhatunk egyBudapesten is többször megfordult fado-sztárral JOANA AMENDOEIRA-val. Utána pedig a girbe-gurba utcák valamelyikében vacsorázva ki akarjuk próbálni afokhagymás olajban sült garnélákat és helyiek népi eledelét a feijoada-t, a húsos, sűrű bablevest, hogy ennek az illatokkal átitatott, ízig végig mediterrán országnakminden ízét hazavigyük.

Október 20. csütörtök

Ezt a napot szabadon hagytuk, mert már tudjuk, hogy nektek mindig vannak speciális kívánságaitok, így majd ott szavazunk, ki mire vágyik még. Ha restanciánk maradna, jut rá id?. Ha valaki további ötletekre vágyik, nyugodtan bízhatja magát Benda Lacira, aki a “szekfűs forradalom” (1974) óta törzsvendég ebben az éppen magyarországnyi méretű és lakosságú, oly távoli és mégis oly közeli csodaországban.