Puglia – várak, katedrálisok, delfinek, ízek és zamatok
BARANGOLÁS AZ OLASZ CSIZMA SARKÁN
6 teljes nap 4 csillagos hotelekben, tengerparton
Csorba Lászlóval
Egyszerre kényeztetjük a történelmi műemlékekre éhes szemeket, a szórakoztató történetekre kíváncsi agyakat és a kulináris ritkaságokra áhítozó gyomrokat
Archívum Utazás
2024. augusztus 28-szeptember 2. és szeptember 11-16.
A nagyobb térképért kattintson a linkre
1. nap
10:55-kor megérkezünk Bariba, ahonnan nyomban Barlettába megyünk.
A dél-olasz város nyüzsgésében és zsivajában csöndes templomok bújnak meg. A város 1503-ban lett a barlettai „kihívás” helyszíne, amikor halálos párbajban itt csapott össze 13 francia és 13 olasz lovag nemzeteik becsületéért. A franciák azért ragaszkodtak ahhoz, hogy a viadal február 13-án legyen, mert abban bíztak, hogy már ezzel is megijesztik a babonás olaszokat! Hogy a terv sikerült-e, és hogy ki volt Ettore Fieramosca, a helyszínen kiderül… A város páratlan emléke az egyetlen máig fennmaradt római szoborkolosszus! Ilyen császárszobrok álltak a római Fórumokon, de csak ez az egyetlenegy élte túl az évezredeket. Ha arra gondolsz, hogy ilyenről kapta a nevét a Colosseum, akkor eltaláltad.
Ebéd után indulunk Castel del Montéba.
Ebéd után indulunk Castel del Montebe.
Ha a műemlékeket úgy ünnepelnék, mint a sztárokat, akkor II. Frigyes szicíliai király és német-római császár titokzatos kastélyához vörös szőnyeg vezetne. Sokan állítják, azért emeltette, hogyha netán a keresztesháborúban meglelné a Szent Grált (a kelyhet, amelyben a hagyomány szerint a kereszten szenvedő Jézus vérét fölfogták), akkor itt őriztethesse. Ez az épület ihlette meg Umberto Ecót is, hogyan képzelje el világhírű regénye, A rózsa neve apátságában a könyvtár tornyát, talán emlékeztek rá, az alaprajzot még a könyvbe is beletette az író.
A nap utolsó állomása Altamura, ahol a hotelünk is van.
2. nap
Altamura bájos kis utcáiban sétálunk. A város kiemelkedő nevezetessége a Santa Maria Assunta katedrális, a normann korszak apúliai remeke. Az olaszoknak azonban elsőként mégsem ez jut eszükbe Altamuráról, hanem a szigorú szabványok szerint, középkori recept alapján készült (és nagyon finom!) kenyér, amelyet ugyanolyan oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (DOP) árulnak országszerte, mint a legjobb borokat.
A város nevét azért is érdemes megjegyezni, mert néhány éve itt találták meg Európa legrégebbi, 85 millió éves dinoszaurusz lábnyomait (több, mint 25 ezret), de a barlangba nem engednek be látogatókat. Innen ruccanunk át Gravinába, ahol a századok barlangokat és szentélyeket vájtak a szurdok (gravina) falába.
A városba egy római kőhídon át juthatunk be, amely egykor vízvezetékként is szolgált. Sikátorok és lépcsősorok kötik össze a hamisítatlanközépkori házakat, a teraszokról rálátunk a szurdokra, majd kijutunk a főtérre, a normannok által emelt román stílusú katedrálishoz.
3. nap
Délelőtt a pugliai vidékkel ismerkedünk, ennek módja maradjon kaviartos meglepetés. Tarantóba nem a szépsége miatt megyünk délután, bár talán azt sem árt, ha egyszer látjuk, milyen az „elmaradott dél” szimbóluma, egy gondokkal küszködő ipari város, ahol annak idején még VI. János Pál is az acélműben misézett. Ugyanakkor a város egy egészen különleges építészeti alkotást tudhat magáénak, ez a Nagy Vitorla katedrális, Gio Ponti építész rendhagyó alkotása (1967–70). A két tenger találkozásában fekvő város templomába a tornyok helyére vitorlát álmodott az építész, és a falra 80 ablakot, amelyeket megsokszoroz a víztükör. A múlt század építészeti bravúrjának lehetünk a tanúi.
Ezután pedig egy Olaszországban teljesen szokatlan programra invitálunk titeket: delfinnézésre! A Jón-tenger északi részén található kutatóközpont célja az öbölben honos cetek, különösen a delfinek tanulmányozása. Ha korábban meglepett titeket, hogy a görög vázákon szereplő delfinek miért nem hasonlítanak az általunk ismert formára, akkor erre is választ kaphattok, errefelé ugyanis nem palackorrú delfinek laknak, hanem a fogságot nem tűrő, kihalófélben lévő csíkos delfinek. Azzal, hogy felszállunk az Intézet katamaránjára, egyben támogatjuk a delfin-menhely létrehozását.
Este megérkezünk a tengerparti hotelünkbe.
4. nap
Ezt a napot a tengernek és a medenceparti pihenésnek szánjuk. Egy kis csend, vagy a jó társaság és egy-egy koktél élvezetének.
Ahogy a mi professorénk szokta mondani: szittya szívünk feldobog, mert Otrantóban lelkesítő magyar különlegesség vár ránk! Amikor a török Ahmed pasa flottája 1480-ban elfoglalta Otranto városát, több, mint 12 000 embert mészároltak le, majd kiválasztottak 800 lakost, felvitték őket a Minerva hegyre és ultimátumot adtak nekik: áttérnek az iszlám hitre, vagy lefejezik őket. A történetet bizarr módon örökítették meg az utókornak, hogy hogyan? Megnézzük majd, ahogy az is kiderül, hogy mi köze volt Hunyadi Mátyásnak Otrantóhoz! Félnetek nem kell, végre egy magyar sikertörténetnek lehetünk a tanúi.
Az otrantói katedrálisban megnézzük a 12. századi szerzetes, Pantaleone világhírű mozaikpadló-képsorozatát,
azután a Castello Aragonese várbástyáiról, ahonnan csodálatos a kilátás, lenézünk a kikötőre.
A délutánt Gallipoliban töltjük Felfedezzük a bizánci-Anjou-Aragon várat és a félsziget sikátoros óvárosában bóklászunk.
Dél-Itália legkülönösebb látványainak egyike Alberobello. Nincs párja a világon! Mintha a mesebeli törpék házait nagyította volna fel egy jótékony tündér, olyan furcsa élmény a csúcsos tetejű trullók, manólakhoz hasonlatos házak százai között sétálni a dimbes-dombos utcákon. Az UNESCO Világörökség listáján is szereplő város állítólag egy ravasz adócsalásnak köszönheti egyedülálló látványát. A kaviart már járt itt, de aki egyszer végigsétált a bougenvilleákkal benőtt házfalak között, mindig visszavágyik.
Mielőtt megérkeznénk Bariba, még benézünk Monopoliba
Hófehér utcák, napszítta zsalugáterek, várfalnak csapódó hullámok, kiülős terecskék, egy utolsó hamisítatlan dél-itáliaiai város, itt búcsúzunk Olaszországtól. Az egész nap a mienk, mert a gépünk csak 22h-kor indul Bariból.
De addig még rengeteg dolgunk lesz. Utunk során feltétlenül meg kell például kóstolnunk az orecchiettit, azaz a fülecske tésztát, amit Bariban a mammák az utcára tett asztalon pödörnek, de innen származik a hosszúkás strascinati és a cavatelli is, ez utóbbiba a liszt mellett krumplit is tesznek. A túrók közül a ricottában, a sajtok közül a burratában a legjobbak a Dél-Olaszok. Persze van errefelé minden, amit a tenger ad, mesterien bánnak a halakkal, a húsok között pedig népszerű a bárány.
Nem kérdés, hogy Olaszországban nem tudtok rossz fagylaltot enni, de a választásnál ne feledjétek, hogy errefelé a ricottás, fügés, pisztáciás, kekszes a menő. Édességfronton van a legszélesebb választék, de már a neve miatt is kéretik megkóstolni a tette delle monache-t, az ugyanis apácamellet jelent. Naná, hogy gömb alakú. Ha beleharaptok, vaníliás krém folyik belőle.
Tudom, hogy vannak köztetek borászok és borlovagok, ezért inkább a szakemberre hagyatkoznék, hogy mit érdemes inni, olvassátok ezt, https://www.boraszportal.hu/borvilag/a-borrajongok-paradicsoma-az-olasz-csizma-sarka-6017 elöljáróban annyit, hogy a Primitivo szőlő hazája Puglia, tehát anélkül ne menjetek haza, hogy legalább bele nem kóstoltok.