Hogy a képet nézni és látni mekkora különség, azt a P. Szűcs Júlianna Art Magazinban megjelent cikkéből való idézet is igazolja.

„Az Októbert igazán látni annyi, mint rádöbbenni, hogy mi is van a képen. Egy tájnak kicsi, háttérnek nagy kertrészlet. Egy motívumként apró, színfoltként nagy gyümölcscsendélet. Egy zsáneralakhoz kevés,  staffázsfigurához túl súlyos férfialak. De nem csak. A kép igazi „mondanivalója” e fölsorolt tényvilágot nem respektáló, a dolgokat keresztbemetsző, a tudott látványt fölülíró dúsan festett napfény, valamint a tőle elválaszthatatlan parancsvégrehajtó erő, a minden rendet egykedvű természetességgel szétvágó árnyék. Az Október botrány”

Hogy miért botrány? Ezt majd személyesen elmagyarázza nekünk. Mert ugyan gyerekkorunk óta mind virtuálisan mind a valóságban sokszor átügettünk a képek között, de, hogy észre is vettük volna azt, amit érdemes? Az nem biztos.