Gyakran hisszük, hogy a történelem leginkább itt kelet-közép Európában kényszerítette ránk a sok vándorlást, államosítást, újrakezdést. A Ghraoui család története bizonyítja, hogy ez nem így van.

A szír dédapa részvénytársaságai a XX.sz elején több, mint 1000 embert foglalkoztattak. A csokoládé készítéshez egy párizsi utazás adta az ihletet 1931-ben, és hamarosan egy francia szakember segítségével elkezdték gyártani a luxus bonbonokat, amelyeket annak idején Szírián kívül a Fortnum & Mason, a Selfridges és a Harrods árusított. Hamarosan azonban minden elveszett, Szíria és Egyiptom egyesülése után Nasszer bejelentette a bankok és gyárak privatizációját , a család gyárát államosítottak. Aztán amikor Szíria kilépett az Egyiptommal közösen alkotott Egyesült Arab Köztársaságból és független állammá vált, a család elölről, a nulláról kezdte újra a vállalkozást. Mígnem 2 év múlva ismét államosítottak mindent.

Egy pici üzlet maradt, amiből 1996-ban immár a negyedik generációs fiú ismét gyárat alapított, és újra nagyra is növesztette a vállalkozást, olyannyira, hogy Párizsban megnyerték a csokoládék nagydíját. Csakhogy néhány évre rá jött a polgárháború.

A történet folytatását és a részleteket Raniától hallhatjátok majd. Ahogy a csokoládé történetét is, miközben ízlelgetjük, szopogatjuk, nyalogatjuk a bonbonokat, trüffeleket, kandírozott gyümölcsöket, tudjátok, ahogy Gombóc Artúr is tette. Ha rám hallgattok, nem kocsival jöttök.