Rajna professzor írásait amúgy is olvashattátok már sokszor és sok helyen, kedvcsinálóként egy részlet:
NOL:
„Nahát! Milyen jól nézel ki! Letagadhatnál húsz évet!” – köszönti hetvenéves ismerősét a másik hetvenes. Esetleg komolyan is gondolja! És a másik? Büszkén mosolyog! Nem vág vissza: „Ugyan már! Voltam én már egyszer ötvenéves, miért akarnék még egyszer…?” A két idős ember ilyenkor – mit sem sejtve – éppen a társadalom fals értékrendjét fényezi. Azt, hogy az időskor veszteség, a fiatalság érték, azaz az értékvesztés törvényszerű.