Kaviart a Katonában: Szenvedély Szabó T. Anna költővel és Dragomán György íróval

„Szenvedélyesen szeretjük egymást. Szenvedéllyel szeretjük a munkánkat is mindketten.” – írja a költő, az író pedig királylánynak nevezi a feleségét, mert  “csak az oldszkúl hárdkór házasságnak van értelme, minden más csak társadalmi konvenció, az meg kit érdekel.”

Ki ne szeretett volna egy jó könyv után  kukkolni egy kicsit, konyhába, dolgozószobába, az író fejébe, elcsípni a pillanatot amikor megszületik egy mondat, megérteni a honnan jön a gondolat titkát.

Beszélgetőtársainkról annyit már tudunk, hogy

“A nő, ha negyven, materialista,

a minőséget kiköveteli,

ha bóvlival jössz, kinyílik a bicska,

légy mindig tizennyolc karát neki.”

és

„A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,

de érzi, ha vicces a szónoki póz,

és tudja, amit tud, s nem veri dobra,

a semmiben, csendben ringva hajóz.”

persze, hogy Szabó T. Anna

Fotó: Dobó László