A fénykorban 1800 éven át a napsütötte Üzbegisztánon vezetett a selyemút, a mérhetetlen gazdagság egykori nyomaival lépten-nyomon találkozunk. Timur Lenk innen hódította meg Közép Ázsiát, a furfangos Naszreddin Hodzsa meséi itt is szájról szájra jártak, zoroasztriánusok, muszlimok és zsidók ugyanezen a földön imádkoztak. A dervisnek öltözött Vámbéry Ármin az emírrel Khiva főterén kavargatta a plovot, az üzbégek fügés-datolyás, répás-húsos rizsét, amely ma is ott rotyog minden üstben, és a friss kalács ugyanúgy illatozik a piacokon, mint az ókorban. Aki már járt Iránban annak van elképzelése arról, hogy milyen, amikor nem tudjuk levenni a szemünket a türkiz és azúr színű mozaikokkal díszített elképesztő épületekről, és értékeli a szabad utazás lehetőségét. Ezúttal egy olyan országban, amely a közelmúltban a világ egyik legdurvább diktatúrája volt. Turistaként sokáig csak a legelvetemültebbek merészkedtek abba az országba, ahol a miniszterelnök 2005-ben még 200 tüntetőt nyilvánosan lövetett agyon. Nekünk már megadatik, hogy felfedezzük annak a kétezernégyszáz évnek az emlékeit, amelyek vonzóvá és csodálatossá tették ezt a legendák övezte öt magyarországnyi területet.

1. nap

Hat órakor érkezünk Taskentbe. Megvacsorázunk a szállodában és készülünk a másnapi nagy kalandra.

2. nap Taskent

Miközben a nyolcsávos utakon Volgák és Zsigulik közé keveredett Mercédeszek között utazunk, az út mentén nyomokban az orosz brutalizmus maradványait látjuk – legalábbis azt a keveset, amit nem pusztított el az 1966-os nagy földrengés – megkezdjük az időutazást, hogy megnézzük az iszlám építészet első emlékeit, Kaffal Shashi mauzóleumát Barak Khan Madrászáját, azaz iskoláját, Tillya Sheik mecsetét.

Az Oszmán Korán múzeumban őrzik a világ legrégebbi koránját, hát persze, hogy bemegyünk, és benézünk az Állami Történeti Múzeumba is. Sétálunk az Amir Temur téren és ksószálunk a döbbenetes méretű Csórszú Bazárban, amely az iszlám építészet modernkori lenyomata. Nem ez lesz a legszebb város az utunk során, de érdekességeknek ez sincs híján, elég lenéznünk a metróba, mert hogy ilyen még sehol sem láttatok, azt garantáljuk.

3.nap Taskent

Az Iparművészeti Múzeumban kezdjük a napot, amely remek alapot nyújt az üzbég történelem és a hétköznapi élet megismeréséhez. Itt a Khaszt imám téren emelkedik a  Nagymecset és Barak Kán medresze is. Azután visszatérünk a jelenbe.

Van, amit az ember nem halaszt holnapra, ezért már itt, az út elején megkóstoljuk az üzbégek nemzeti eledelét, amely, mint mifelénk a lecsó, annyi féle, ahány ház. Így van ez a plovval is. A Besh Qozon Plov központban öt hatalmas üstben rotyognak a rizseshúsok, csak győzzünk minél többet megkóstolni.

4.nap Taskent-Nukusz-Khiva

Kora reggel átrepülünk Nukuszba, Karakalpaksztán fővárosába, Nyugat-Üzbegisztánba. Remélem, hogy utólag majd ti is azt mondjátok, hogy az itteni Szavickij Múzeum az utazás egyik csúcspontja, a szovjet-orosz avantgárd világhírű kollekciója, egy betiltott képekből álló titkos gyűjtemény. A korabeli művész, Szavickij szedte össze a műveket, és hogy miről van szó, azt jól mutatja, hogy a múzeumot a nemzetközi sajtó a „Sivatag Louvre”-jaként emlegeti.

Ebéd után Khivába indulunk. Útközben megállunk Csilpik ókori zoroasztriánus temetőjénél, és Toprak Kalában, az ősi Khorezm egykori későókori fővárosának romjainál.A buszban kipihenjük magunkat, mielőtt átkelünk az Amu-darján és estére megérkezünk Khivába.

5.nap Khiva

Khiva egy oázis a türkmén határnál, a Khara-kum sivatagot átszelő karavánút mentén,ahol a régi iszlám tanodák, mecsetek, és a 3-400 évvel ezelőtti épületek olyan harmóniában követik egymást, mint a sivatagi forró nappalok a hideg éjszakákat. A khivai kánok régi belső várának felfedezése (UNESCO világörökség) utánbejárjuk a Konya Arg palotát, amely háremek, udvarok, medreszék, börtönök sajátos labirintusa.

Megnézzük a Csonka minaretet, megborzongunk, ha arra gondolunk, hogy az egykori rabszolgapiacon járunk, és hogy a sokak által kedvelt Csorba professzor szóhasználatával éljünk, sovén szívünk megdobban a Vámbéry emlékmű előtt.Fafaragó és szőnyegszövő műhelyek után a zarándokokkal együtt fejet hajtunk Pahlaván Mahmúd mauzóleumában. Utána még két palota is vár ránk, Núrullahbej-é már a khivai eklektikát és szecessziót tükrözi.

6.nap Khiva-Bukhara

Ezen a reggel hosszú út vár ránk a Kizil-kum sivatagon át Bukharába, de mi ez ahhoz képest, hogy ez Vámbérynek egy hónapjába telt.

A homokdűnék után az az Amú-darja partjáról álmélkodunk a négy országot átszelő folyóban.

A délután már Bukharában töltjük, ahol egy mára letűnt, de egykor virágzó kultúra nyomait keressük, a Közép-ázsiai zsidókét, akik a legenda szerint a babiloni fogságból szabadulva ahelyett, hogy Jeruzsálem felé vették volna az irányt, itt telepedtek le, perzsául kezdtek beszélni, és a XX. századig végéig itt maradtak. Akkor húszezren kivándoroltak, mára csak  néhány tucat zsidó maradt a városban.

7. nap Bukhara (UNESCO világörökség)

Bukhara az emíreknek köszönheti a szerencséjét, mert egészen 1920-ig a bukharai emír bukásáig megóvták a várost az oroszos modernizációtól, ezért a műemlékek is megmaradtak.

A városképet uraló Kalján-minaret bizonyítja, hogy a városban sokáig a zoroasztrianusok voltak többségben. A legenda szerint itt őrizték az Isten szimbólumát, a szent tüzet, amely a selyemút karavánjainak is utat mutatott. A citadellán nyomot hagyó bolsevik pusztítás, szürreális látvány az uralkodói koronázó udvar mellett. Hogy a kultúrák találkozóhelye Bukhara, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idővel Zarathustra vallása után az iszlám központja lett, ahol a forrást a legenda szerint Jób fakasztotta az ínségben szenvedők megsegítésére.

8.nap Bukhara – Shakhriszabz – Szamarkand

 Ez ugyanaz a selyemút, amit a kereskedők jártak évszázadokon át. Ezúttal azonban eltekintünk a szamaraktól és tevéktől, a hagyományos ebédtől azonban nem, mert csak a kemencés hússütögetés után érünk Sahriszabzba (UNESCO világörökség).

Ez Timur Lenk szülővárosa, a kegyetlen és vérszomjas Timuré, a tűzfegyverek elterjedése előtti utolsó világhódítóé, akinek Delhitől Moszkváig, Damaszkusztól Mongóliáig terjedt a birodalma. Egy első generációs újgazdag, aki mindenből hatalmasat akar és azonnal, ennek érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza. Ezt a képet csak az árnyalja, hogy a művészetek nagy pártolója, végül is neki köszönhetjük a szamarkandi épületegyüttest. Megnézzük Timúr eredeti kriptáját és az Akszaráj palotát, azután a buszt autókra cseréljük, hogy eljussunk a Tahtakaracsa hágóhoz, ahol a festői kilátás mellett egy őstermelői piacon is kódoroghatunk.

9.nap Szamarkand

A korábbi főváros öt világörökség helyszínt is tartogat számunkra. És aki gyerekkorában olvasta a szamárháton közlekedő furfangos Naszredin Hodzsa történeteit, joggal érezheti, hogy egy mesébe csöppent.A Regisztran tér Miklós szerint a világlegszebb tere, a Bibi Khanim mecset, a Sáh-i zinda (Élő király) zarándokhely pediglényegében egy majolika-mámor.

Timur mauzóleuma után a szamarkandi nagybazárba tartunk, ami akkor is látványosság, ha könnyen ellenálltok egy igazi üzbég szőnyegnek.

10.nap Szamarkand

 Dániel próféta mauzóleumában kiderül, mi történik egy szenttel a halála után és hogyan képződnek a legendák. Az egyik szerint Timurnak, aki fél Ázsiát meghódította, de Szusza városát nem sikerült bevennie, a helyiek azzal magyarázták a kudarcát, hogy a próféta védte meg őket. Erre Timúr hazavitte a szentet Szamarkandba.

Megnézzük Ukugbek XV. századi obszervatóriumát, járunk egy selyemszőnyeg műhelyben, helyi kézművesekkel ismerkedünk, és a Filatov bormúzeumban meg is kóstoljuk azt, amiről addig csak beszéltünk.

11. nap Szamarkand-Budapest

Hajnalban indulunk haza Isztambul érintésével.